A rablásról általában
A rablás a legismertebb vagyon elleni erőszakos bűncselekmény. Ezt bűntettet már az 1878. évi V. törvénycikkben, azaz a történelmi jelentőségű Csemegi-kódexben is szabályozta. Jelenlegi adatait tekintve, 2023-ban 733 rablás elkövetését állapították meg hazánkban. Ezzel a számmal korántsem mondható gyakori bűncselekménynek.
A rablás önálló, a lopástól eltérő bűncselekmény. Alapeseteiben az elkövetési értéknek – a lopással ellentétben – nincs jelentősége, a bűncselekmény bármilyen csekély értékű tárgy elvételével megvalósulhat. Az elkövetési értékre a törvény csak a rablás súlyosabban minősülő eseteiben van tekintettel.
A rablás Btk. szerinti tényállása
(1) Aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből
a) valaki ellen erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz, vagy b) öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyezi,
bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Rablás az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz.
A rablás sértettje
E bűncselekmény védett értéke a vagyoni jogok és a jogérvényesítés törvénytelen módja elleni védelemhez fűződő társadalmi érdek. A rablás passzív alanya és sértettje bármely természetes élő személy lehet, akitől az elkövető a törvényben meghatározott módon vesz el jogtalanul ingó dolgot. E körben kiemelendő a törvényi tényállás (1) bekezdés a) pontja, mely szerint elválhat az a személy, akitől elveszik a dolgot attól a személytől, akivel szemben erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaznak.
A sértett személyének meghatározása a sértetti jogok gyakorlása szempontjából bír jelentőséggel. A rablás sértettje ugyanis indítványokat és észrevételeket tehet, polgári jogi igényt terjeszthet elő, iratmásolatokat kérhet, de akár az eljárás megszüntetése esetén pótmagánvádlóként is felléphet.
A büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározottak szerint ugyanis a sértett pótmagánvádlóként léphet fel, ha
a) az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a rablás elkövetése kapcsán tett feljelentést elutasította,
b) az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a rablás miatt folyamatban lévő eljárást megszüntette, c) az ügyészség a rablás miatt emelt vádat ejtette.
A pótmagánvádas eljárásban a sértett jogi képviselete kötelező. Már itt felhívjuk a figyelmüket, hogy a feljelentés elutasítása, az eljárás megszüntetése vagy a vád elejtése önmagában nem eredményezi, hogy a sértett pótmagánvádlóvá váljon, ezért amennyiben az Ön sérelmére elkövetett rablás okán pótmagánvádlóként kíván fellépni, javasoljuk, hogy mihamarabb vegye fel a kapcsolatot Irodánkkal.
A rablás minősített esetei
(3) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a rablást
a) fegyveresen,
b) felfegyverkezve,
c) csoportosan,
d) bűnszövetségben,
e) jelentős értékre,
f) hivatalos személy, külföldi hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy sérelmére, hivatalos eljárása, illetve feladata teljesítése során,
g) a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követik el.
– Fegyveresen követi el a bűncselekményt, aki működőképes lőfegyvert, robbanóanyagot, robbantószert, robbanóanyag vagy robbantószer felhasználására szolgáló készüléket tart magánál, vagy a bűncselekményt ezek utánzatával fenyegetve követi el.
– Felfegyverkezve követi el a bűncselekményt, aki az ellenállás leküzdése vagy megakadályozása érdekében az élet kioltására alkalmas eszközt tart magánál.
– Csoportosan követik el a bűncselekményt, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt.
– Bűnszövetség akkor létesül, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el, vagy ebben megállapodik, és legalább egy bűncselekmény elkövetését megkísérlik, de nem jön létre bűnszervezet.
Kiemelendő, hogy a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetés megállapítását önmagában a sértett életkora nem alapozza meg, ez csak mérlegelés alapján dönthető el. Általában a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására korlátozottan képesnek tekinthető az, aki mentális vagy fizikai állapota miatt azt az élethelyzetet, amelyet a bűncselekmény során átél, nem vagy csak korlátozottan képes reálisan felmérni, és ennek megfelelő magatartást tanúsítani.
Jelentős értékre követik el a bűncselekményt, ha az érintett ingóságok kiskereskedelmi forgalmi értéke ötmillió-egy és ötvenmillió forint között van.
(4) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a rablást
a) különösen nagy vagy ezt meghaladó értékre,
b) jelentős értékre a (3) bekezdés a)–d) pontjában meghatározott módon,
c) hivatalos személy, külföldi hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy sérelmére, hivatalos eljárása, illetve feladata teljesítése során a (3) bekezdés a)–d) pontjában meghatározott módon követik el.
Különösen nagy vagy ezt meghaladó értékre követik el a bűncselekményt, ha az érintett ingóságok kiskereskedelmi forgalmi értéke az ötvenmillió-egy forintot meghaladja.
A rablás előkészülete
(5) Aki rablásra irányuló előkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Előkészületet az követ el, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik.
A rablást szemléltető Kúriai határozatok
Rablás, ha a terhelt pénzt követel a sértettől, és miután a sértett ezt megtagadja, azonnal erőszakot alkalmaz, és elveszi a sértett pénztárcáját (BH 2021.9.250).
Rablást követ el, aki a társaival szándékegységben cselekedve járó motorral várakozik, és miután a társai a sértettől elvették a táskáját, és a gépkocsiba ugrottak, a táskáját visszaszerezni próbáló, és a gépkocsiba kapaszkodó sértettet a gépkocsival elindulva 30-40 méteren keresztül a földön vonszolja, amíg az a gépkocsit el nem engedi (BH 2019.5.124).
Rablást követ el, aki az általa elvett mobiltelefont tőle visszakövetelő sértettet szegycsonton üti, majd a helyszínről eltávozik (BH 2016.6.134). Ez az eset eklatáns példája a (2) bekezdés szerinti rablásnak, hiszen a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett alkalmazott erőszakot. Az erőszak a rablás e fordulatánál is célzatos, de annak iránya már nem a dolog megszerzése, hanem a megszerzett dolog megtartása. Ebben az esetben ugyanis az idegen dolog már az elkövető birtokában van, az általa alkalmazott erőszak a dolog visszaszerzésére irányuló magatartás leküzdését szolgálja. Ugyancsak a rablás bűntettének az elvett dolog megtartása érdekében alkalmazott testi épség elleni közvetlen fenyegetés megállapítása indokolt, ha a terhelt a sértett pénzét az adódó lehetőséget kihasználva egy váratlan mozdulattal – erőszak nélkül – szerezte meg és tette zsebre, ám ezt követően a pénzét visszakövetelő, feljelentéssel fenyegető sértett nyakát megszorongatta, őt fejbe rúgással, megveréssel és szemkivágással fenyegette meg azért, hogy az eltulajdonított pénzt megtarthassa (BH 2016.1.6). Fontos azonban, hogy ennek az ún. „megtartásos” rablás megvalósulásának feltétele, hogy a dolog korábbi birtokosa (a sértett) megkísérelje – legalább szóban – a visszaszerzést (BH+ 2015.10.412).
Megvalósul a rablás bűntettének kísérlete, ha az elkövető a korábban jogszerűen hozzákerült indítókulcs megtartása és a gépkocsi tulajdonosának eltávozásra bírása érdekében alkalmaz élet elleni fenyegetést. (Bfv.578/2019/10.)
A törvényi tényállás (1) bekezdés b) pontja kapcsán hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a korábbi cikkünkben taglalt kifosztás valósul meg, ha valaki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből lerészegíti, vagy bódult állapotát idézi elő. Ez nem összekeverendő a rablás törvényi tényállása szerinti öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyezéssel, ugyanis ez egyoldalú magatartás, s mint ilyen, az erőszakkal, fenyegetéssel egyenértékű hatalmaskodás, eleve a sértetti ellenállás leküzdését jelenti. Ezzel szemben a kifosztás szerinti lerészegítés, vagy a bódult állapot előidézése valójában a sértett általi ital-, bódítószer-fogyasztás ösztönzését, s ezáltal a sértetti könnyelműség kihasználását jelenti (BH 2017.7.220). Igy felbujtóként elkövetett rablás bűntettét – és nem kifosztás bűntettét – valósítja meg az a terhelt, aki arra hívja fel terhelt-társait, hogy az általa e célból átadott gyógyszer hatása alá helyezzék a sértettet, és az ily módon alvó, öntudatlan állapotban lévő sértett értékeit vegyék el (Bfv.1757/2016/7).
