Törvényes öröklésről, végrendeleti öröklésről és a hagyatéki eljárás
Az öröklésre vonatkozó szabályokat a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) Hetedik könyve tartalmazza. E szerint az ember halálával hagyatéka, mint egész száll az örökösre, így a jogok és kötelezettségek egyaránt. A Ptk. kétféle módon teszi lehetővé az öröklést, méghozzá törvény szerint vagy végintézkedés alapján.
Törvényes öröklés
Végintézkedés hiányában a törvény határozza meg az öröklésre jogosultak körét és hagyatékban való részesedésük arányát.
Az örökhagyó hagyatékának törvényes örököse elsősorban a gyermeke. Amennyiben az elhunytnak több gyermeke van, ők a hagyatékból fejenként egyenlő részben örökölnek. Előfordulhat, hogy az egyik gyermek valamilyen oknál fogva kiesik az öröklésből (pl. arra érdemtelen vagy meghalt), mely következtében főszabály szerint a kiesett személy gyermekei (tehát az örökhagyó unokái) lesznek jogosultak a kiesettre jutó hányad egymás közötti, egyenlő részben történő öröklésére.
Az ún. osztályrabocsátási kötelezettség alapján, amennyiben több leszármazó közösen örököl, mindegyik örököstárs köteles a hagyaték értékéhez hozzászámítani annak az ingyenes adománynak az értékét, amelyben őt az örökhagyó életében részesítette, feltéve, hogy a hozzászámítást az örökhagyó kikötötte, vagy a körülményekből arra lehet következtetni, hogy a juttatást a hozzászámítás kötelezettségével adta. Osztályrabocsátási kötelezettség terheli a közösen öröklő leszármazókat akkor is, ha az örökhagyó végintézkedése alapján öröklik a törvényes örökrészüknek megfelelő hányadot. Az osztályrabocsátási kötelezettség alól kivételt képez a szokásos mértékű ingyenes adomány és a tartásra rászorult leszármazó részére nyújtott tartás. Fontos, hogy ezen juttatásokat abban az esetben sem kell osztályra bocsátani, ha azt az örökhagyó kifejezetten kikötötte. A hagyaték és az osztályra bocsátott ingyenes adományok tiszta értékének összeszámításával kapott érték alapján kell meghatározni az egy örököstársnak jutó örökrészt, és abból le kell vonni az örököstárs által osztályra bocsátott értéket. Felhívjuk a figyelmüket, hogy az osztályra bocsátott érték meghatározásánál az ingyenes adomány juttatáskori értékét kell számításba venni. A bíróságtól azonban a körülmények figyelembevételével vett más érték meghatározását kérheti az az érdekelt, aki számára a juttatáskori értéken való számításba vétel súlyosan méltánytalan. Ez – többek között – jelentős mértékű infláció esetén merülhet fel.
Házastárs öröklése
A házastárs öröklésére vonatkozó szabályok a szerint alakulnak, hogy van-e az örökhagyónak öröklésre jogosult leszármazója, illetve szülője.
A leszármazó örökösök mellett az örökhagyó házastársát törvényes öröklés során megilleti a holtig tartó haszonélvezeti jog az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon, továbbá egy gyermekrész a hagyaték többi részéből. A gyermekrész helyett azonban lehetőséget nyújt a törvény az egész hagyatékra kiterjedő holtig tartó haszonélvezeti jog biztosítására, amennyiben erről osztályos egyezség során megállapodnak. A házastárs – a jövőre nézve – bármikor igényelheti a haszonélvezeti jog megváltását, amelynek a házastárs és a leszármazó méltányos érdekeinek figyelembevételével kell történnie.
Ha nincs az örökhagyónak leszármazója vagy nem örökölhet, az örökhagyó házastársa örökli az örökhagyóval közösen lakott lakást és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakat. A hagyaték fennmaradó részének egyik felét az örökhagyó házastársa, másik felét pedig az örökhagyó szülei öröklik fejenként egyenlő arányban. Az öröklésből kiesés lehetőségére ebben az esetben is gondolt a jogalkotó. Ennek értelmében a kiesett szülő helyén a másik szülő és az örökhagyó házastársa örököl fejenként egyenlő arányban.
Az örökhagyó házastársa egyedül örököl amennyiben nincs leszármazó és szülő vagy ők nem örökölhetnek.
Az örökhagyó házastársa azonban nem örökölhet, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között már nem állt fenn életközösség, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy annak visszaállítására nem is volt kilátás. Ez a szabály természetesen csak a törvényes öröklésre vonatkozik, az örökhagyó ugyanis – bár ritkán elképzelhető – végintézkedésben rendelkezhet ettől eltérően.
Felmenők és felmenők leszármazójának öröklése
A törvény lehetővé teszi az örökhagyó felmenőinek öröklését egészen a dédszülők utáni felmenőkig, bizonyos feltételek teljesülésekor. Az örökhagyó szülői örökölnek fejenként egyenlő részben, ha nincs leszármazó és házastárs vagy ők nem örökölhetnek. Az öröklésből kiesett szülő helyén ennek leszármazói örökölnek olyan módon, mint a gyermek helyén annak leszármazói, azaz a kiesett szülőre jutó hányadot kell elosztaniuk egymás között egyenlő részben. Ha nincs leszármazó, házastárs, szülő és szülőtől leszármazó vagy nem örökölhetnek, törvényes örökösök egyenlő részben az örökhagyó nagyszülői. Az öröklésből kiesett nagyszülő helyén ennek leszármazói örökölnek ugyanúgy, mint a kieső szülő helyén ennek leszármazói. Ha nagyszülő és nagyszülőtől leszármazó nincs vagy nem örökölhet, törvényes örökösök fejenként egyenlő részekben az örökhagyó dédszülői. Az öröklésből kiesett dédszülő helyén ennek leszármazói örökölnek ugyanúgy, mint a kieső nagyszülő helyén ennek leszármazói. Ha dédszülő és dédszülőtől leszármazó nincs vagy nem örökölhet, törvényes örökösök fejenként egyenlő részekben az örökhagyó távolabbi felmenői.
Más örökös hiányában az állam a törvényes örökös.
Ági öröklés
Bizonyos vagyontárgyak ági öröklés alá esnek, ha nem az örökhagyó leszármazója a törvényes örökös. Ezen vagyontárgyak valamelyik felmenőről öröklés vagy ajándékozás útján hárultak az örökhagyóra. Ilyen esetben a szülő örökli azokat a vagyontárgyakat, amelyek róla vagy felmenőjéről hárultak az örökhagyóra. A kieső szülő helyén az ő leszármazói örökölnek a törvényes öröklés általános szabályai szerint.
Kötelesrész
Kötelesrész illeti meg az örökhagyó leszármazóját, házastársát és szülőjét, ha az öröklés megnyílásakor az örökhagyó törvényes örököse vagy végintézkedés hiányában az lenne. Azaz a fent említett személyeket minden esetben megillet annak a harmada, ami neki, mint törvényes örökösnek járna. Ez alól kivételt képez az, akit az örökhagyó érvényesen kitagadott a végintézkedésében. A kitagadás akkor érvényes, ha a végintézkedés annak okát kifejezetten megjelöli.
Végintézkedésen alapuló öröklés
Az örökhagyó halála esetére szabadon rendelkezhet vagyonáról vagy annak meghatározott részéről. A törvény csupán bizonyos érvényességi feltételeket határoz meg. A végrendeletet kétség esetén az örökhagyó feltehető akaratának megfelelően kell értelmezni úgy, hogy az örökhagyó akarata lehetőség szerint érvényre jusson.
Végrendelkezni közjegyző előtt közvégrendelettel vagy írásbeli magánvégrendelettel lehetséges. Kivételes esetben szóban is lehet végrendeletet tenni, ha érintett személy, az életét fenyegető olyan rendkívüli helyzetben van, amely írásbeli végrendelet tételét nem teszi lehetővé. Ennek érvényességi feltétele két tanú együttes jelenléte és a végrendelkező által, a tanúk által értett nyelven történő, végakaratának teljes terjedelmében történő eladása, illetve annak kijelentése, hogy ez a szóbeli nyilatkozat az ő végrendelete.
Két vagy több személy ugyanabba az okiratba foglalt közös végrendelete főszabály szerint érvénytelen. A törvény azonban lehetőséget nyújt a házastársaknak, életközösségük fennállása alatt készített ugyanazon okiratba foglalt írásbeli végrendelkezésre.
Az örökhagyó megnevezheti végrendeletében az örökösöket, helyettes örökösöket, ha az egyik örökös kiesne az öröklésből, és meghatározhatja az örökrészt. Amennyiben nem szerepel az örökrészről rendelkezés, az örökösök egyenlő arányban örökölnek a hagyatékból. Az örökhagyó mindezek mellett ki is zárhatja a törvényes öröklésre jogosultat, más személy örökössé nevezésével vagy végrendeletben tett kifejezett nyilatkozatával.
A végrendelet érvénytelenségét vagy hatálytalanság okán az jogosult megtámadni, aki az érvénytelenség vagy hatálytalanság megállapítása esetén maga örökölne, illetve a rá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne. A végrendeletet megtámadni az öröklés megnyílásától számított öt éven belül lehetséges.
A végrendeleti rendelkezés abban az esetben érvénytelen, ha az örökhagyónál akarati hiba merül fel, azaz
a) az örökhagyó tévedett nyilatkozata tartalmában vagy ilyen tartalmú nyilatkozatot egyáltalán nem akart tenni;
b) az örökhagyót annak megtételére valaminek a téves feltevése vagy valamely utóbb meghiúsult várakozás indította;
c) az örökhagyót valaki jogellenes fenyegetéssel vagy tisztességtelen befolyással bírta rá az intézkedésre; feltéve, hogy az örökhagyó a rendelkezést egyébként nem tette volna meg.
Az érvénytelen rendelkezés érvényes lesz, ha azt az örökhagyó utóbb a végrendeletre megszabott alakban jóváhagyja.
A hagyatéki eljárás
A hagyatéki eljárás az örökhagyó utolsó belföldi lakóhelye, ennek hiányában a hagyaték fekvése szerint illetékes jegyzőjénél indul meg a halottvizsgálati bizonyítvány, a holtnak nyilvánító vagy a halál tényét megállapító végzés, illetve olyan személynek a bejelentése alapján, akinek a hagyatéki eljárás megindításához jogi érdeke fűződik. A jegyző feltérképezi a hagyatékot képező vagyontárgyakat és leltárt készít belőle. Ezt követően megküldi a közjegyzőnek, aki a leltár alapján megteszi a szükséges intézkedéseket.
Amennyiben a törvény nem írja elő a hagyatéki tárgyalás megtartásának kötelezettségét, a közjegyző tárgyalás tartása nélkül adja át a hagyatékot. Ha jogszabály alapján tárgyalást kell tartani a közjegyző előkészíti azt, majd amennyiben minden szükséges adat rendelkezésre áll, megidézi az érdekelteket. Fontos kiemelni, hogy a szabályszerű idézés ellenére meg nem jelent személy nem képezi a tárgyalás megtartásának, hagyaték átadásának vagy az eljárást befejező egyéb végzés meghozatalának akadályát. A tárgyalás során megállapítja a közjegyző a hagyaték átadásához szükséges tényállást, az öröklés rendjét, valamint a hagyatékkal szemben, különböző jogcímen támasztott igényeket.
A hagyatéki tárgyalás berekesztését követően sor kerül a hagyatékátadó végzés kihirdetésére. Ezen végzés ellen a közjegyző székhelye szerint illetékes törvényszéken van mód a fellebbezésre. Az eljárás kétféle hatályú végzéssel zárható le. Teljes hatályú hagyatékátadó végzésre abban az esetben kerülhet sor, ha a hagyaték átadásának nincs törvényes akadálya és az örökösök között sincs öröklési jellegű kérdésben vita. Az örökösök között fennálló minden egyéb öröklési jellegű vita esetében ideiglenes hagyatékátadó végzéssel lehet átadni a hagyatékot. Az ilyen végzésben meghatározott örökös birtokolhatja és használhatja a hagyatéki tárgyat azonban nem idegenítheti el és nem is terhelheti meg.
A hagyatéki per egy polgári peres eljárás, amelyet a hagyatéki eljárás eredményeként meghozott – ideiglenes hatályú – hagyatékátadó végzés meghozatalát követően indít az arra jogosult fél az illetékes bíróság előtt. A hagyatéki per leggyakrabban akkor merül fel, ha az öröklési jogosultságok vagy a hagyatéki vagyon elosztása kapcsán vitás kérdések merülnek fel és az érintett felek nem tudnak megegyezni, vagy az egyik fél megtámadja a végrendeletet.
Öröklési, hagyatéki eljárását érintő kérdése esetén állunk rendelkezésére!
