Önbíráskodásról általában
Az önbíráskodás olyan erőszakos vagyon elleni bűncselekmény, amely jogos, vagy jogosnak vélt vagyoni igények jogellenes, törvényben meg nem engedett módon történő érvényesítésével valósul meg. A büntetőjogban nem jártas emberek ezt a bűncselekményt gyakran a szintén erőszakos vagyoni bűncselekmények körébe tartozó zsarolással tévesztik össze. A zsarolás és az önbíráskodás bűntettének elkövetési magatartásai valóban azonosak, a két bűncselekmény azonban elsődlegesen az eltérő célzat alapján határolható el egymástól. A zsarolás célzata a jogtalan haszonszerzés, míg önbíráskodásé egy jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igény érvényesítése. Hangsúlyozandó ekként, hogy az önbíráskodás bűntettét a polgári jogilag megalapozott, egyéb módon és úton törvényesen érvényesíthető követelések esetén is meg lehet valósítani. A cselekmény büntetendővé nyilvánítását az igény meg nem engedett módon történő érvényesítése indokolja.
Az önbíráskodás Btk. szerinti tényállása
368. § (1) Aki abból a célból, hogy jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igénynek érvényt szerezzen, mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az önbíráskodást
a) fegyveresen,
b) felfegyverkezve,
c) csoportosan,
d) védekezésre képtelen személy sérelmére követik el.
(3) Nem valósul meg önbíráskodás, ha az erőszak vagy a fenyegetés alkalmazása az igény érvényesítésének megengedett eszköze.
Az önbíráskodás sértettje
A bűncselekmény védett értéke a vagyoni jogok és a jogérvényesítés törvénytelen módja elleni védelemhez fűződő társadalmi érdek. Az önbíráskodás passzív alanya és sértettje bármely természetes élő személy lehet, akit az elkövető valamilyen magatartás tanúsítására kényszerít. A sértett személyének meghatározása a sértetti jogok gyakorlása szempontjából bír jelentőséggel. Az önbíráskodás sértettje ugyanis indítványokat és észrevételeket tehet, polgári jogi igényt terjeszthet elő, iratmásolatokat kérhet, de akár az eljárás megszüntetése setén pótmagánvádlóként is felléphet.
A büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározottak szerint ugyanis a sértett pótmagánvádlóként léphet fel, ha
a) az ügyészség vagy a nyomozó hatóság az önbíráskodás elkövetése kapcsán tett feljelentést elutasította,
b) az ügyészség vagy a nyomozó hatóság az önbíráskodás miatt folyamatban lévő eljárást megszüntette,
c) az ügyészség az önbíráskodás miatt emelt vádat ejtette.
A pótmagánvádas eljárásban a sértett jogi képviselete kötelező. Már itt felhívjuk a figyelmüket, hogy az feljelentés elutasítása, az eljárás megszüntetése vagy a vád elejtése önmagában nem eredményezi, hogy a sértett pótmagánvádlóvá váljon, ezért amennyiben az Ön sérelmére elkövetett önbíráskodás okán pótmagánvádlóként kíván fellépni, vegye fel a kapcsolatot Irodánkkal.
Az önbíráskodás elkövetési magatartása
A bűncselekmény elkövetési magatartása a kényszerítés, mely erőszakkal vagy fenyegetéssel valósul meg. Kényszerítés minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a passzív alany nem az akaratának megfelelő magatartást tanúsítja. Az elkövetési mód körében fontos rögzíteni, hogy erőszakos magatartásnak minősül a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatás abban az esetben is, ha az nem alkalmas testi sérülés okozására. A fenyegetés a hatályos törvény alapján olyan súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. A Kúria BH 2001.101. számú bírósági határozatában kifejtettek szerint, azonban a fenyegetés nemcsak a súlyos hátrány kilátásba helyezésével valósulhat meg. A bírói gyakorlat értelmében a sértett számára nyilvánvaló fenyegetettséget jelentő helyzet kialakítása (pl. a sértettel szembehelyezkedő személyek jelentős túlereje) is alkalmas annak kikényszerítésére, hogy a sértett ne az akaratának megfelelően cselekedjen.
Jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igény érvényesítése, mint a bűncselekmény célzata
Az önbíráskodás megvalósulásához elengedhetetlen, hogy az elkövető a kényszerítést jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igény érvényesítése céljából fejtse ki, ugyanis ezen célzatok hiányában nem önbíráskodás, hanem más bűncselekmények (pl. zsarolás, kényszerítés) valósulhatnak meg. Példának okáért, ha az elkövető követeli a kocsmai tartozás kiegyenlítését, ebből pedig vita alakul, majd a kialakult vitában nem az igény érvényesítése miatt, hanem csak erőszakos cselekmény céljából távolítja el a sértettet a helyiségből, akkor önbíráskodás kísérletét nem lehet megállapítani. Ugyancsak nem értékelhető az önbíráskodás kísérleteként az sem, ha a valaki hangos üzleti vita sikertelensége miatti mérgében a sértettet arcul üti, majd a helyszínről nyomban eltávozik.
Szükségesnek tartjuk röviden a vagyoni igény jogos vagy jogosnak vélt voltát tisztázni. Jogos a vagyoni igény, amennyiben az jogilag elismert és peres eljárásban érvényesíthető.
A jogosnak vélt igény azt jelenti, hogy az elkövető az igény tekintetében tévedésben van, mert vagy egyáltalán nincs jogos igénye, vagy nem abban a formában létezik ahogy gondolja, de feltevésének van valamilyen tényeken nyugvó jogcíme vagy alapja.
Az önbíráskodás bűntettének elkövetését megalapozza az is, ha az elkövető más személy jogos vagy jogosnak vélt igényét érvényesíti a fent kifejtett módon.
Az önbíráskodás minősített esetei
A bűncselekmény az elkövetési mód, valamint a sértett személyétől függően minősülhet súlyosabban.
Fegyveresen követi el a bűncselekményt, aki működőképes lőfegyvert, robbanóanyagot, robbantószert, robbanóanyag vagy robbantószer felhasználására szolgáló készüléket tart magánál, vagy a bűncselekményt ezek utánzatával fenyegetve követi el.
Felfegyverkezve követi el a bűncselekményt, aki az ellenállás leküzdése vagy megakadályozása érdekében az élet kioltására alkalmas eszközt tart magánál.
Csoportosan követik el a bűncselekményt, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt.
Védekezésre képtelen lehet a sértett többek között az életkora, egészségi állapota, fizikai adottságai miatt.
Az erőszak vagy a fenyegetés, az igény érvényesítésének megengedett eszköze?
A Btk. 368. § (3) bekezdése értelmében nem valósul meg önbíráskodás, ha az erőszak vagy a fenyegetés alkalmazása az igény érvényesítésének megengedett eszköze. Kitűnő példa erre a Ptk. 5:6 § szerinti önhatalom. Ezen jogszabályhely biztosítja ugyanis, hogy a tilos önhatalom ellen a birtokos – a birtok megvédéséhez szükséges mértékben – önhatalommal is felléphet. Így a bűncselekmény megállapítására nem kerülhet sor, ha a birtokos a birtok megvédéséhez szükséges mértékben, önhatalommal hárítja el a birtoka ellen irányuló támadást, illetőleg a már elvesztett birtok védelmében a birtokos önhatalommal jár el, feltéve, hogy más birtokvédelmi eszközök igénybevételével járó időveszteség magát a birtokvédelmet meghiúsítaná. Ennek megfelelően, ha kerékpározás közben el akarják venni tőlünk a biciklit, amennyiben a jogtalan és intézett támadás elhárításához szüksége, akkor az elkövetővel szemben erőszakkal is felléphetünk.
Az előz példával szemben önbíráskodás bűntettét valósítja meg az a személy, aki az elveszett birtoka visszaszerzése érdekében alkalmazott önhatalmával túllép a birtok visszaszerzéséhez szükséges mértéken, ezáltal részéről az erőszak kifejtése a birtoksérelem miatti megtorlás eszközévé válik.
Közvetítői eljárás lehetősége önbíráskodás elkövetése esetén
A közvetítői eljárás célja a gyanúsított és a sértett megegyezésének, a bűncselekményből eredő következmények jóvátételének, valamint a gyanúsított jövőbeni jogkövető magatartásnak elősegítése. A közvetítői eljárás a sértett és a gyanúsított számára is kitűnő lehetőség az önbíráskodás miatt indult eljárásokban. A gyanúsított számára alkalom nyílhat a büntetés korlátlan enyhítésére, a sértett pedig kárát gyorsabban, egyszerűbben és könnyebben érvényesítheti. Miután a sértett kártérítést és sérelemdíjat is követelhet a terhelttől, a gyanúsított teljesítési hajlandósága pedig nagyobb, ha a szabadságvesztést elkerülheti, ezért az önbíráskodás sértettje kitűnő tárgyalási pozícióba kerülhet.
A közvetítői eljárás feltételei
A büntetőeljárás közvetítői eljárás céljából történő felfüggesztéséről az ügyészség dönt. Ennek együttes feltétele, hogy
a) a gyanúsított, illetve a sértett a közvetítői eljárás lefolytatását indítványozza, vagy ehhez hozzájáruljon,
b) a gyanúsított a vádemelésig a bűncselekmény elkövetését beismerje, és
c) a bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított személyére tekintettel
ca) a delktum következményeinek jóvátétele várható és
cb) a büntetőeljárás lefolytatása mellőzhető, vagy a közvetítői eljárás a büntetés kiszabásának elveivel nem ellentétes.
A közvetítői eljárás tehát a gyanúsított és a sértett indítványán, illetve hozzájárulásán, valamint az ügyészség döntésén alapul. Annak elrendelése azonban még nem jelenti az eljárás megszüntetését. A megállapodás megkötéséhez mindkét fél számára javasoljuk ügyvéd közreműködését, ugyanis a kártérítés és sérelemdíj mértékének meghatározása a számos tényezőtől függ, ráadásul ezek érvényesítése nem feltétele a közvetítői eljárásnak. A kár, illetve sérelemdíj megfizetését az elkövetőtől a büntetőeljárástól függetlenül is lehet követelni. Annak menetét a követelés behajtására vonatkozó külön cikkünkben összegeztük.
A közvetítői eljárásról részletesebben alábbi cikkünkben olvashat:
Irodánkkal történő kapcsolatfelvétel
Amennyiben eljárást indítanak Önnel szemben, javasoljuk, hogy minél hamarabb vegye fel a kapcsolatot Irodánkkal. A büntetőeljárás során a legjobb eredmény akkor érhető el, ha a terhelt egy szakértő ügyvéd bevonásával alakítja ki a védekezés stratégiáját. Felhívjuk a figyelmét, hogy a gyanúsítotti kihallgatás a büntetőeljárás egyik legfontosabb eljárási cselekménye, ezért már a gyanúsítotti kihallgatást megelőzően ajánljuk Irodánk megkeresését.
Kérdése esetén állunk rendelkezésére!
Az önbíráskodás bírói gyakorlatából az alábbi linken talál döntéseket:
