Az igazság felderítése évezredek óta mozgatja az emberek fantáziáját. Annak érdekében, hogy ténylegesen csak bűnelkövetők legyenek felelősségre vonva, az idő előrehaladtával különböző módszereket alkalmaztak a hazugságok leleplezése érdekében.
Ókori hazugságvizsgálat
A hazugságvizsgálat első megjelenési formája az ókori Kínához köthető. Kr. e. II. évezredben az a feltételezés élt, hogy a hazug ember szája kiszárad. Ennek vizsgálatára, a gyanúsított szájába rizspúdert tettek a kihallgatás időtartamára. Ha az eljárási cselekmény végeztével az száraz maradt, akkor abból a bűnösségre következtettek (SZÍJÁRTÓ István: A pszichofiziológiai (poligráf) vizsgálat és eredményeinek felhasználási lehetősége az élet elleni bűncselekmények felderítésében. Tansegédlet. Rendőrtiszti Főiskola. Budapest, 1990. 7.).
Hasonló módszert alkalmaztak Afrika egyes területein, illetve Angliában még a középkorban is. Afrikában a rizspúder helyett babport – ún. bírói babot – alkalmaztak, Angliában pedig a gyanúsítottaknak száraz kenyeret kellett elfogyasztaniuk. Mindhárom módszer a száj nyálkahártyájának kiszáradására épült. Ez az élettani jelenség félelmi vagy izgalmi állapotban rendszerint bekövetkezik (FEKETE Melinda: A poligráfos vizsgálat történeti fejlődése. http://193.224.76.2/downloads/konyvtar/digitgy/publikacio/Fekete_M_2.pdf).
Ugyancsak érdekes a hinduk vizsgálati módszere. Ők a gyanúsított bűnösségének jeleként értelmezték, ha a kihallgatás közben mozgatta a nagylábujját. A spártai civilizáció a katonák beavatása során az arcra kiülő félelmet keresték. Élettani jelként a sápadtságot vizsgálták. Amennyiben a sziklafal szélén, az arcukon megjelent ez az árulkodó jel, akkor a beavatatlan férfiakat a mélybe taszították, tekintettel arra, hogy Spártának gyáva katonákra nem volt szüksége (BUDAHÁZI Árpád: A vallomás őszinteségének műszeres ellenőrzése, különös tekintettel a poligráfos vizsgálatra. 22. (https://goo.gl/jHoACU)).
Középkori bizonyítás
A valóság bizonyításának középkorból ismert formális bizonyítási eszköze volt az eskü, valamint az istenítélet. Az utóbbi módszernek megjelenési formái közül a vaspróba és a perdöntő párbaj érdemel kiemelést. Ha a tüzesvaspróbát górcső alá vesszük, akkor egy sajátos magyar szokással szembesülünk. Egyes feltételezések szerint az istenítélet ezen formája már a sztyeppei vándorlás során kialakult. A próba lényege az volt, hogy a vádlottnak egy 1-3 font súlyú tüzesvasat kellett a kezébe vennie – melyet a püspök megszentelt –, s az így keletkezett égési sérülések bekötözését követően a gyógyulásból következtettek arra, hogy a vádlott bűnösnek tekinthető-e. (További formális bizonyítási eszköz volt a tetemrehívás, a melegvizes próba, valamint a mérlegpróba is.)
Közismert bizonyítási módszer volt a perdöntő párviadal is. Ez a korábban említett istenítéletek betiltása után is szokásban maradt. Ennek első hazai megjelenési formája az I. István által kiállított Zalavári apátság oklevelében lelhető fel, amelyben a viadal költségeit az uralkodó magára vállalta. A többszöri eltörlés ellenére a bajvívás egészen a 17. századig életben volt hazánkban, melynek során elsősorban a nemesek személyesen, vagy helyetteseik révén vívtak meg egymással (szerk.) MEZEY Barna: Magyar jogtörténet. Osiris Kiadó, Budapest, 2007. 409-417.).
Újabb eszközök
A technológiai forradalom a XIX. század végén az igazság keresését is elérte. A büntetőjog területén Cesaro Lombroso érdemel kiemelést. 1885-ben egy primitív poligráffal (ún. hidroszfigmográffal) kísérelte meg a bűncselekmények felderítését. Ez a kezdetleges gép valójában csak egy vérnyomásmérő volt, azonban ez volt az a műszer, mely útjára indította a mai poligráf kialakulást. Az eszköz fejlesztése során, 1893-ban Lombroso alkalmazta Étienne-Jules Marey pulzus mérésére alkalmas szfigmográf műszerének technológiáját, s elkészítette az első hazugságvizsgáló műszert.
A puzzle további darabjaiként B. Sticker kidolgozott egy eljárást, mellyel képessé vált a galvanikus bőrreakció mérésére, Vittorio Benussi pedig, a légzés tanulmányozása érdekében pneumatikus csövet tekert az ember mellkasa köré. Mindezen elméletek egyesítése végett John Larson az első munkanapján összeállított egy hazugságvizsgáló gépet, melyet Leonard Keeler tökéletesített, szabadalmaztatva ezzel a modern poligráfot (http://bszki.hu/page.php?556).
